07.19.10
Posted in Personal at 18:30 by rpotor
Kábé ilyen lehet amikor meghalunk. Vagy, amikor megvilágosodunk. :-)
Hol az áradó folyó
Hol a titkot őrző tó
Ami volt már nincs
A bennünk rejlő kincs
Egy szó, egy érintés
Hova bújt a napsugár
Hol a bíborarcú nyár
Hol az ég, ha kék
A tűz és a jég
A hegy, az óceán
A múlté már
Eltűnt a táj, nincs már határ
Álomból ébredt és álomba száll
A hang és a fény más partot ér
Végtelen éjjel a csend visszatér
Hol a lepkeszárnyú szél
Mikor halk mesét regél
Ami volt már nincs
A bennünk rejlő kincs
Egy vers, egy dal a zongorán
A múlté már
Eltűnt a táj, nincs már határ
Álomból ébredt és álomba száll
A hang és a fény más partot ér
Végtelen éjjel a csend visszatér
Permalink
07.07.10
Posted in Personal at 12:44 by rpotor
Parental advisory, explicit lyrics! A következő blogbejegyzésben a nyugalom megzavarására, jó étvágyunk elvételére alkalmas elemek találhatók, elolvasását ezért csak étkezés után, erősebb idegzetű olvasóink számára javasoljuk!
Az ebédlőben a gulyásleves eddig teljesen frankó volt. Jó, hús nem igazán volt benne, de így legalább külön élmény volt az is, ha az ember talált a levesében egy-egy darab húst. Mostanában azt csinálják, hogy telerakják hússal a gulyáslevest. Nyilván felmerül a kérdés, hogy ez mér baj, minek erről blogbejegyzést írni? Hát azért, mert a hús, amivel telerakják, konkrétan ehetetlen, mócsingos, zsíros szar. És ilyen baromi nagy húsdarabok, el se fér a kanálon szinte. Undorítóan néz ki, komolyan mondom. Ezért van, hogy a mai gulyásleves több mint felét ott is hagytam a tányérban és legközelebb kétszer is meggondolom, hogy vegyek-e. Inkább térjenek vissza a nagyon kevés, de normális minőségű húsra, nekem azzal semmi bajom nem volt.
Permalink
07.04.10
Posted in Personal at 21:29 by rpotor
Ilyen biciklire tettem szert, hogy Rockrider 5.0 (télleg ez a neve, frankón olyan mint egy szoftver verziószáma, láttam belőle a neten 5.1-est is). Hát jó, nem egy félmillió forintos egyedileg épített csoda gépsárkány, de arra csak jó lesz, hogy bejárjak vele dolgozni. Mer ez most a terv, hogy busz helyett bicikli. Az ember a Decathlonban először egy “L”-es méretű gépet ajánlott, azzal mentem egy kört, vágod a boltban lehet menni vele, hogy kipróbálhasd. Node! Rá kellett jönnöm, hogy baromi régen bicikliztem és így igencsak kacsáztam vele, de megúsztam azért borulás nélkül… Viszont inkább az 1-el kisebb “M”-es méretnél maradtam, az valahogy frankóbbnak bizonyult. Beállították, meg szereltek rá sárvédőt és már kész is volt, lehetett vinni. Megpróbáltuk, de nem akart beférni a Nóra kocsijába, ígyhát a biciklivel kellett hazajönnöm, nem baj, legalább ki lett próbálva a gépsárkány… Azzal kezdtem, hogy az Auchannál az első körforgalomnál majdnem estem is egyet, mert nem figyeltem, hogy jön egy padka… Jóvanna, mondom, hogy régen bicikliztem… Viszont ezen a kb. 5 kilométeres próbaúton az is kiderült, hogy baromi kényelmetlen az ülése. Konkrétan feltöri a seggemet. Remélem ez olyan mint egy új cipő, ami feltöri az ember sarkát, aztán majd ezt is meg lehet szokni egy idő múlva. Mer ha nem, akkor lehet, hogy csúfos véget ér a biciklis munkábajárás projekt. Persze ki is lehetne cserélni az egész ülést, de az a gáz ezzel, hogy igazából csak egy hosszabb út alatt derül ki, hogy frankó-e vagy sem, mer például amíg a Decathlonban kipróbáltam és mentem vele 1-2 kört, addig semmi bajom se volt az üléssel, nem tűnt kényelmetlennek. Na majd meglássuk… Viszont ettől eltekintve teljesen jól ment a bicikli, van két kereke és azokon gurul, érezhetően gyorsabban lehet vele menni, mintha gyalogolna az ember. Ja és kurva nehéz! 14 kiló a gépsárkány, szerintem ha ezt minden nap felcipelem ide a harmadikra, az konkrétan egy edzésnek is beillik…
Permalink
06.23.10
Posted in Personal at 7:57 by rpotor
Na, rajz! :-)
Jövök az előbb a busszal és elérünk a Berényi úton épülő remek körforgalomhoz. Az ábrán “A” betűvel jelölt személyautó – nem zavartatva magát attól, hogy a körforgalomba éppen az ábrán “32″-es számmal jelölt autóbusz készül behajtani – fogja magát és *bejön* a körforgalomba. Majd az ábrán látható pozícióban megáll, jó igényessen benne a körforgalomban, hogy elengedje a buszt. Ránéztem a személyautó sofőrjére amikor elmentünk mellette és arra gondoltam, hogy: “hát ezt lehet, hogy meg fogod most szívni”. Így is lett. Ahogy a busz szép lassan elment mellette, egyszer csak hallom, hogy veszettül dudálni kezd valaki. A busz meg megáll és pár pillanattal később jön is az autó sofőrje, hogy: “NEM HALLOTTAD, HOGY DUDÁLOK?” Szemmel láthatóan igen ideges volt a sofőr és nem volt nyugodt. Azt nem hallottam, hogy mit beszélt még a buszsofőrrel, de hamarosan kiderült, hogy nem hajlandó szimpla betétlappal elintézni a dolgot, hanem rendőrt akar hívni. Szóval a busz ott megállt, és vártunk. Egy-két perc múlva kezdtek leszállni az emberek és gyalog továbbindulni, úgyhogy én is így tettem és amikor leszálltam, már láttam, hogy az volt a baj, hogy már majdnem sikerült elmenni a személyautó mellett, de sajnos mégse, mert az ábrán piros körrel jelölt részen a busz menetirány szerinti bal hátsó része kontaktusba került a személyautó szintén menetirány szerinti bal hátsó részével és egy jelentős horpadást alakított ki rajta. Szerintem úgy kell neki, mer minek hajt bele a körforgalomba, amikor pont jön egy busz? De a busz meg mehetett volna jobbra, mer így tulajdonképpen teljesen szabálytalanul hajtott be a körforgalomba, bár az is igaz, hogy a körforgalomtól jobbra meg ott dolgoztak a jómunkásemberek, nyilván nem akarta kilapítani őket.
Permalink
05.21.10
Posted in Personal at 17:27 by rpotor
Na aztán múlt pénteken meg egy ilyen reiki beavatáson voltam. A reiki az egy gyógyító energia, amit 1922-ben egy Mikao Usui nevű jappán ember úgy szerzett meg, hogy a jappánok szent hegyén, a Kurama hegyen 3 hétig bakkancsban heggesztett. Nem ám, valójában 3 hétig meditált ott és így. Bár Nóra elmagyarázta pontosan, hogy mi fog történni, valahogy teljesen unrealnek tűnt, hogy mit lehet erről a dologról közel 10 órán át beszélni. Merthogy a tanfolyam reggel 8-tól délután 5-ig tartott. De nem volt vészes, simán eltelt az idő úgy, hogy nem is fáradtam bele a dologba nagyon. Mondjuk a székesfehérvári Belső Élet stúdió amúgyis egy olyan hely, ami szerintem nagyon kedvez az ilyen spirituális dolgoknak, valahogy nagyon jól be van hangolva az a tér, vagy lehet, hogy azért olyan jó, mert van ott jóga, reiki, csoportos meditáció, mindenféle ilyen dolog és ezek a dolgok biztosan hatnak a helyre is. Szóval egyáltalán nem volt fárasztó a tanfolyam, simán ki lehet bírni. Pénzben egyébként úgy néz ki a történet, hogy 20 forintba került, tehát 10 nagyobb családi pizzából pikkpakk meg is van az ára és ennek még az az előnye is megvan, hogy ha nem eszed meg azt a 10 családi pizzát, akkor kevésbé hízol el. Ez a reiki beavatás, amit én kaptam az egy ilyen tradicionális reiki beavatás, aminek az a lényege, hogy az úgynevezett tanátadási vonala, vagyis a mesterről mesterre szálló beavatási sor az frankón visszavezethető egészen a reiki alapítójához, Mikao Usuihoz. 4-en voltunk velem együtt a tanfolyamon, ami egészen kis létszámnak számít, a tanfolyamot tartó reiki mester, Ági mesélte, hogy volt egy tanfolyam nemrég, ahol 13-an voltak, na ott lehet, hogy még kevés is volt a 10 óra. Itt viszont így tök kényelmes tempóban haladhattunk, elmesélte nekünk a reiki történetét, azt, hogy hogyan hat ez az energia nem csak az ember fizikai testére, hanem azon túl is, az ember szellemére és a lelkére. Az volt a jó benne, hogy ez nem egy olyan “iskolás” tanítás, ahol ott a tanár, te meg kussban végighallgatod az okosságot, hanem így egy párbeszéd volt ez inkább, simán belekérdeztünk a mondókájába, ha épp felmerült egy kérdés. El is telt egész hamar a délelőtt és egy rövid ebédszünet után már el is kezdődött maga a beavatás. Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy le kellett ülni egy székre, becsukni a szemem és egy pár percen át Ági néha a fejemre tette a kezét, összefogta a kezeimet ilyen “imádkozós” tartásba (úgy hívják “hivatalosan”, hogy gassho) , keresztezte őket a mellkasom előtt és kb. ennyi. Amit érezni lehetett annyi volt, hogy amikor ebben az “imádkozós” tartásban összefogta a kezeimet akkor elég meleget lehetett érezni a tenyeremen. Aztán egy pár perc múlva kész is volt az “első felvonás”. Ezután egy gyakorlás következett. Először ilyen gassho tartásban kellett tartani a kezünket és “összegyűjteni az energiát”. Én nem szoktam túlságosan ezeket az energia dolgokat érzékelni a meditációk során sem, de itt mégis volt valami télleg. Olyan volt, mintha a tenyereim közepén lenne egy láthatatlan kör alakú nyílás, amin keresztül egy “hőhíd” kötötte össze a két, egymás felé fordított tenyeremet. Ha eltávolítottam egymástól a kezeimet akkor is lehetett érezni, éppen ez volt a gyakorlat lényege egyébként: megnézni, hogy milyen távolságról érzed még az energiát. Ági azt mondta, hogy hosszú ideje gyakorló reikisek akár egy méternyi távolságból is érzik a két kezükből áradó energiát. Nekem azért még ennyire nem sikerült, viszont elkönyveltem, hogy nem vagyok talán reménytelen eset és tényleg kifejleszthető valamiféle 5 érzékszerven túli érzékelés, amit én szeretnék. Mert tulajdonképpen azzal a “hátsó szándékkal” jöttem el a reiki tanfolyamra, hogy a beavatás során a csakrák megnyitásával talán érzékenyebbé válhatok ezekre az energiákra. Állítólag egyébként ezt a két kezed között áramló energiás okosságot például a mindenféle harcművészetekben vagy jógázás során is művelik, szóval nem egyedül a reikiben van jelen. Azt mondta az Ági, hogy ezzel az energiával “labdázni” :-) is lehet. Vannak olyan emberek, akik nem csak érzik, hanem látják is ezeket az energiákat és ha van ilyen ember a csoportban, akkor a reikisek szoktak ezzel szórakozni, hogy egymásnak dobálják az energiát és mindig kérdezgetik a “látótól”, hogy na, na, sikerült elkapnia akinek dobtam?
Az energia érzékelős gyakorlat után vaaaaagy lehet, hogy előtte, már nem emlékszem :-) de volt egy meditáció. A reikinek van öt alapelve, ilyen életszabályoknak is nevezik őket. Csak ma nem leszek dühös. Csak ma nem aggódom. Hálás vagyok. Teszem a dolgom. Kedves leszek az emberekhez. Ezt az öt alapelvet ismételtük el háromszor. Ági mondta sorban az alapelveket és mindegyik után hagyott egy kis időt, hogy magunkban elismételhessük és reflektálhassunk rá. Rém egyszerű meditáció volt, de mégis elég jól el lehetett mélyedni benne. A meditáció után Ági bemutatta a reikis kezelések során leggyakrabban, legáltalánosabban kezelt pontokat és utána ilyen csoportos gyakorló “kezelés” volt. Ez annyiból áll, hogy valaki lefekszik, a többiek pedig egyszerűen rárakják a kezüket valamelyik pontra azok közül amiket Ági mutatott. Ezek nem ilyen pontosan meghatározható pontok, mint amilyenek mondjuk az akupunktúrában vannak, hanem ilyen általános helyek, például szemek, halánték, fül, köldök, stb. A reikiben nincsenek ilyen különleges rituálék, nem kell semmire gondolni vagy koncentrálni, hogy “jöjjön az energia”, hanem egyszerűen ha egy reiki gyakorló egy élőlényre rakja a kezét az energia azonnal áramlani kezd. Nem a saját energiánkat használjuk, hanem az energiát csak “csatornaként” áramoltatjuk. A reikivel nem lehet “manipulálni” az embereket, mert valójában a “páciens” saját maga “hívja le” az energiát a reikis emberen keresztül. Aztán az energia oda megy majd, ahol szükség van rá. Azt tanította Ági, hogy a reiki nem csak fizikai szinten gyógyít, hanem mentális és érzelmi szinten is, ahol éppen szükség van rá. Fizikailag ebből olyat érezhet a kezelt “páciens”, hogy egyes testtájai melegedni kezdenek amikor a reikis odarakja a kezét. Amikor a gyakorlás során én kezeltem valakit, akkor például nem éreztem semmit, egyszerűen csak olyan volt, mintha “simán” ráraknám valakire a kezem. De akit kezeltünk azt mondta, hogy például az én kezemet teljesen forrónak lehetett érezni. Amíg mi kezeltük egymást, Ági közben folytatta a beavatást. A reiki I-es szinten a beavatás 4 csakrát nyit meg, ha jól értettem. Az első kettőt nyitotta meg Ági a gyakorlás előtt, gyakorlás közben pedig mindig egy ember átment a másik szobába és megnyitotta neki a másik kettőt is. Épp engem kezeltek a többiek, amikor megérkezett a helyre a János, akihez meditálni járok és mondta, hogy egy pár percre ő is “beszáll” a kezelésbe. :-) Az vicces volt… Lehetett érezni a többiek kezét magamon, hogy melegszik itt-ott, de nem volt túl intenzív, a lábamon pedig egyáltalán nem éreztem meleget. A Jánosnak épp a lábamnál jutott hely és ahogy így rátette a kezét azonnal ilyen tök meleg lett és így teljesen elnyomta szinte a többiekből áramló energia érzetét. Olyan volt mintha mondjuk egy 10-es skálán a többiek olyan 2-3 körül lennének, a János meg olyan 8-9 körül. Elég vicces volt. :-) Node tény, hogy a Jánosnak ilyen mindenféle beavatása van, kérdezte is tőle valaki, hogy ő is reikizik-e és mondta, hogy igen, de már nem biztos, hogy reiki jön, hanem valami más… :-) Nade közben sorra kerültem és én is megkaptam a második két “nyitást”. Tulajdonképpen pont ugyanúgy zajlott mint a beavatás első fele, bár gondolom nem fizikai szinten más is történt, de én nem éreztem a különbséget. :-) És itt közben már este 5 óra lett és el is múlt a tanfolyam. Így vót, nem így vót, égből pottyant mese vót.
Kaptam róla oklevelet is, mutatom ilyet e, hogy:
Hmm, ezen a képen egész érdekes alakja lett az oklevélnek, pedig a valóságban télleg sima téglalap alakú. :-) Ez is ilyen illúzió szerűség, mint ezek itt: http://www.scientificamerican.com/slideshow.cfm?id=169-best-illusions
Permalink
03.30.10
Posted in Personal at 9:30 by rpotor
Mondom nyomtassunk. Hibaüzenet. A nyomtatási szolgáltatások használatához telepítenie kell egy nyomtatót. Hö! Mi a picsa? Dehát tudtommal van telepítve egy hálózati nyomtató és legalább kétféle pdf printer is. Vezérlőpult, nyomtatók és faxok. Semmi, tök üres az egész, eltűnt az összes nyomtatóm. Na nembaj, nyomtató hozzáadása. “Nem lehet elvégezni a műveletet. A nyomtatási várólista-kezelő szolgáltatás nem fut.” A kurva anyádat Windows, vagy a kurva anyádat Windows?
Permalink
03.10.10
Posted in Personal at 11:56 by rpotor
Sikeresen elkészítettem az adóbevallásom, ígyhát a 2×1% sorsáról is dönteni kellett. A korábbi évekhez hasonlóan a sorsolás eredményét ebben az évben is közzéteszem. A sorsolás közjegyző nélkül zajlott.
A “külön törvényben meghatározott alapítvány, társadalmi szervezet vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap” javára juttatható 1% sorsáról a nonprofit.hu oldal segítségével döntöttem. A http://www.nonprofit.hu/szerv/keresesadv.html oldalon az alábbi keresési beállításokkal indítottam a keresést:
Látható, hogy a lehető legbővebb eredményt adó opciókat választottam, nehogy kimaradjon valaki a jóból vagy esetleg részrehajlással lehessen vádolni. A kereső 9419 szervezetet dobott ki, amint az az alábbi képen látható is:
A listából a random.org véletlenszám generáló oldal segítségével választottam:
A szerencsés nyertes tehát a listában 496., Alfa Magzat-, Újszülött-, Gyermek és Családvédelmi Szövetség nevű egyesület:
Gratulálunk a szerencsés nyertesnek, összesen 1528,- Ft-tal lett gazdagabb.
A “valamely bíróság által bejegyzett egyház, vagy jogszabályban meghatározott kiemelt előirányzat” javára juttatható további 1% sorsáról hasonlóképpen döntöttem. Itt a 0953-as nyomtatvány kitöltési útmutatójában felsorolt 177 lehetőség közül sorsoltam:
A szerencsés nyertes tehát a listában 148., 1359-es technikai számú Székesfehérvári Keresztény Közösség Egyház. Gratulálunk a szerencsés nyertesnek, ők is 1528,- Ft-tal lettek gazdagabbak.
Permalink
03.02.10
Posted in Personal at 17:32 by rpotor
Hát tegnap reggel valamiért csak úgy felkoccantam a Republic honlapjára és látom ám, hogy mi a picsa? Rendelhető az új stúdióalbum, postázás március 1.-től. Hát mondom bazzeg az ma van! Ígyhát igen nagy gyorsasággal cuppantam rá a webshopra és adtam le a rendelést. Teljesen Amerika egyébként, hát tegnap reggel rendeltem meg a cuccot, tegnap este a postán volt, ma délelőtt pedig csengetett vele a postás. Igazából az öcsémnél csengetett aztán így megkérdezte tőle, hogy nem-e a testvére lakik két házzal odébb. Mondta az öcsém, hogy de bizony, viszont biztosan nem vagyok otthon. Így aztán a postás jófej volt és odaadta az öcsémnek, még a postára se kellett elmennem érte. Sejtitek, hogy a Magyar Posta és a Republic.hu webshop stábja is kap egy piros pontot. Node amiért írtam az az, hogy bazzeg fullos dal lett az Emberlelkű Földeken-ből. Beszarsz, behugyozol, kész, az új album top3 zenéjének egyike meg is van. A másik erős candidate a Szép arcú jövő, harmadik még nincs, ahhoz még meg kell hallgatni egyszer, kétszer, tízszer, húszszor… :-) Jó és míg ezt bepötyögtem eljutottunk a 12. trackhez, az immár szokásos Boros Csaba szerzeményhez, a Képlethez. Gratulálunk a top3 harmadik helyezéshez!
Vásárolj Te is új Republic albumot!
Republic – Köztársaság – ez már a 25. a sorban…
Emberlelkű földeken
Sétál gyöngy tekintetem
Titkos madárral sűrűbe száll
Ha érthetnélek süllyedő
Ólomszívű múlt idő
Elmondanád, hogy van hazám
Az alvó hóval álmodom
A téllel nem barátkozom
Ingyen kabátom lélekruhám
Ha városlátó ablakon
A holnap csendben átoson
Felhővilágban sincs hazám
Ágyam bánat, alszom félelemmel
Összebújok szajha bűnömmel megint
Látlak tiszta fátyol képzeletben
Nem talállak átkozott törvény szerint
A megváltás ha útrakél
Szívünk városába ér
Békés hajókon
Széles Dunán
Ha bánatföldről fúj a szél
Sétálunk csak könnyedén
Embervilágban légy hazám
Permalink
02.23.10
Posted in Personal at 8:51 by rpotor
Nyah, aztán meg az volt, hogy múlt hét előtti szerdán (húúú, már olyan régen volt az?) fogtam magam és felcincáltam a monitort a szervizbe. Ehhez vonattal kellett mennem a Délibe, onnantól piros metró a Deák térig, onnantól kék metró Újpest-Központ végállomásig, onnantól pedig valami 14 megálló a 104-es busszal. Annyira messze mentem gyerekek, hogy az már szerintem nem is Magyarország volt basszus. A szerviz amiről szó van, egyébként a Profi Szerviz, 1044 Budapest, Ezred u. 16. Télleg profik, teljesen korrektek voltak, mondták, hogy persze él a garancia, megcsinálják. Elmondanám tehát, hogy a székesfehérvári partnerük, az Excom számítástechnikai szaküzlet viszont nem profi, mer ők ugye azt mondták, hogy ááá, ez a garancia már nem frankó. Úgy történt, hogy taktikusan csak a garancia papírt meg a számlát vittem be hozzájuk és elmeséltem a problémát, majd kérdeztem, hogy vajon ez a garancia papír érvényes-e még. Mer a garancia papíron az volt, hogy 12 + 24 hónap garancia és ez egy kicsit nekem gyanúsan hangzott. Mondta is a srác, hogy úúúú, hát 2 éves a monitor, ez a garancia már nem jó. Két lehetőségem van. Az egyik, hogy mondok egy összeget amennyit hajlandó vagyok fizetni a javításért, ha belefér megjavítják, ha nem fér bele, akkor pedig díjmentesen visszaküldik nekem a monitoromat javítás nélkül. Vagy árajánlatot kérek és akkor ők megmondják mennyiért javítanák meg. Ha az összeg hallatán úgy döntenék, hogy nem kérem a javítást, akkor kifizetek 3600,- Ft + ÁFA bevizsgálási díjat és viszlát. Ja és ők csak postások, ők felküldik a cuccot a pesti központi szervizbe, kábé 2 hét mire bevizsgálják és további 2 – 4 hét mire megjavítják. Egyik opciót sem választottam, hanem beszkenneltem a garanciapapírt meg a számlát és elküldtem emailen a Profi Szerviznek, hogy mondják meg él-e a garancia. Mondták, hogy persze, vigyem nyugodtan a monitort vagy adjam le bármelyik partnerüknél. A partnerük helyett ezek után természetesen már inkább azt választottam, hogy amint azt már fentebb is említettem volt, felcincáltam a cuccost Pestre. Kap is a Profi Szerviz egy piros pontot, mert a leadás után 2 nappal(!) már küldték is az emailt, hogy kész a monitor, lehet érte menni. Node, ne szaladjunk ennyire előre a történetben, mert tehát miután leadtam a monitort, elindultam visszafelé onnan a senkiföldjéről, kérlekszépen fél órát kellett fagyoskodni az új M0-ás híd alatt kvázi mire jött a busz visszafelé. De ha már Pesten voltam, akkor a Déliből felmásztam még a budai hegyek közé egészen pontosan a Pásztor lépcső segítségével és beadtam az ipodszervizbe az iPodot. Azt mondta az ember, hogy nem volt túl jó ötlet használni még úgy szárítás után sem, de azt mondta megnézik mit tehetnek. Múlt csütörtökön telefonáltak, hogy háááát már 3 órája tisztogatják, és most jutottak el vele oda, hogy frankó minden, de kijelzőfény az nem igazán van, meg a Hold gombot se lehet használni rajta. Mondta az ember, hogy összesen 12 forint lesz a móka, de akkor kicserélik a kijelzőt is faszányosra. Mondom egye bassza, egyszer élünk, még egy doboz gyufát! Szóval mondtam az embernek, hogy hajrá. Anyukám közben múlt hét szerdán elcincálta a monitort a munkahelyére, de neki is fel kellett vennie a szopóálarcot, ugyanis ő is ugyanúgy járt, fél órát kellett volna dekkolnia a buszra várva. Anyukám viszont nálam okosabb volt és egészen egyszerűen lestoppolt egy kocsit ami a város felé ment és kész. Azt mondjuk taktikusan elhallgatta a sofőr elől, hogy a Centrum Parkoló Rendszer Kft. alkalmazottja… Na aztán így esett, hogy pénteken délben leléptem az irodából és ismét felmásztam Pestre és hazacincáltam a monitort, meg az iPodot is. Az iPod is tökéletesen működik egyébként eltekintve a hold gomb használhatatlanságától, úgyhogy ezennel az iPodszerviz.com – nak is kirendelünk egy piros pontot.
Aztán meg képzeljétek vasárnap kapok egy emailt, egy ember írta aki a gugli segítségével jutott el a blogomra és tanácsot kért a Yahoo!-s tárhely bérléssel kapcsolatban. Meg is írtam neki az okosságot, de miközben linkekre vadásztam arról, hogy mit is nyújt ez a szolgáltatás, meglepve vettem észre, hogy én tök hülye vagyok… Ugyanis egy ezer éves előfizetésem van ugye a Yahoo!-nál, mittomén 10 giga tárhely, 1000 giga sávszélesség, stb. mindez havi 20 dolcsiért. Aztán ahogy nézem a leírást látom ám, hogy végtelen tárhely, végtelen sávszélesség, stb. havi 13 dolcsiért. Mondom MI VAN? Erről nekem mérnem írt a Yahoo, hogy héé, köcsög gyerek 7 dolcsival ócsóbbér’ sokkal többet kaphatsz, mint a mostani szolgáltatáscsomagod. Node nem vitatkoztam, hanem váltottam is a csomagot egyből mintha nem lenne holnap! Szóval most spórolok havi 7 dolcsit és végtelen tárhelyem van ezentúl meg végtelen adatforgalom. Durvaság, mi? Csak az volt nem kóser, hogy ha bármi olyan oldalt szerettem volna megnyitni ami php / mySQL alapú, ott valami gebasz volt, mert kaptam egy 403 Forbidden hibaüzenetet megspékelve egy 410 Gone errorral. Ezért volt, hogy az elmúlt két napban a blog nem igazán létezett, de most újra itt vagyunk épen és egészségesen. Merugye egyből felkoccantam a Yahoo Help – re és írtam nekik egy nyavajgós emailt, hogy hééééé, aszondtátok nem lesz adatvesztés. Mondjuk adatvesztés az pont nem volt, mert egyébként ftp-vel láttam mindent, ott volt minden a helyén, csak a böngésző nem akarta megmutatni. Node ma reggel már frankó volt minden, szóval ha már ilyen bőkezűen osztogatjuk ebben a bejegyzésben a piros pontokat, akkor kiutalunk egyet a Yahoo! Customer Supportnak is… Maradjanak velünk, kedves hölgyeim és uraim, következő bejegyzésünkben, ami vagy holnap lesz, vagy nem, elmeséljük Önöknek a pálmaleveles okosságot!
Permalink
« Previous entries Next Page » Next Page »
Loading ...